2024-11-11
Kedves barátaink, vendégeink, közelről és távolról érkezettek! Köszönjük, hogy itt vannak és többre tartják jótékony célú rendezvényünket egy városi autóverseny látványosságánál (melynek népszerűsége az elmúlt száz évben aligha lankadt).
Köszöntöm a 20. Bálunkon a székelyföldi és anyaországi Rotary klubok részéről érkezett barátainkat, képviselve vannak ma este a csíkszeredai, gyergyószentmiklósi, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, marosvásárhelyi Rotary klubok, magyarhoni barátaink közül pedig a dunakeszi, szekszárdi, budavári és kevés híján a pécsi klubok képviselőit is köszönthetjük körünkben.
Végül pedig, de csöppet sem utolsó sorban köszöntjük bálunk fővédnökét, Ft. Kató Bélát, az Erdélyi református egyházkerület püspökét, akinek ez alkalomból is köszönjük, hogy számtalan elfoglaltsága mellett is megtisztelt minket jelenlétével.
Olyan idők közeledtét érezhetjük, amikor (ismét) elválik egymástól a helyes / igaz út és a könnyű / széles út. Az oktatás kiemelten fontos szerepet kap ilyen időkben, ez adja a felnövekvő generáció számára az egyetlen lehetőséget, hogy majd egyszer újra egyesíthessék ezt a két utat.
Mit kell megtanítanunk gyermekeinknek, hogy elboldoguljanak, sőt jó és hasznos életet éljenek egy olyan világban, melyből mi magunk is egyre kevesebbet értünk.
Hogy a földműveléshez, állattenyésztéshez értsenek, földből és állatállományból mindenféle támogatások nélkül gazdálkodni és élni tudjanak?
Vagy a ma még csupán képernyőkön át látható világban keressenek boldogulást, arra az időre készülve amikor már az égre emelt szem is csupán pixeleket lát?
Olyan tudást és hivatást keressenek, melyet nem nyel el hamarosan a mindentudó algoritmusok világa?
Azért ápolják magukban a változásra, alkalmazkodásra való képességet, hogy majd évtizedenként könnyűszerrel új szakmát tanulhassak, vagy inkább az időben állandó dolgok felé forduljanak?
Milyen arca lesz az info-tech és bio-tech közös gyermekének? Hát a bolygónak, amin élni fognak? Hogyan kell élni az emberek és gépek vegyes társadalmában, amit oly sok utópiában és disztópiában elénk vetítettek már?
Hogyan lehet határt szabni a szélsőséges emberi vágyak korlátlan kibontakozásának, amikor a lehetőségek egyre inkább korlátlanná válnak? Vagy az érem másik oldalán hogyan lehet majd lázadást szítani a haszontalanság és mellőzöttség ellen?
Súlyos kérdések ezek. Néhányra közülük választ adhat a keresztényi erkölcs, de a többire majd gyermekeinknek maguknak kell megtalálniuk a válaszokat. Ebben kell segítsen nekik az oktatás. A mai oktatás, nem a majdani, akkor már késő lehet bármilyen segítség. Tanuljanak meg kérdezni, mert a helyes kérdés nélkül hiába keresik majd a helyes válaszokat, az emberiség de akár saját maguk legsürgetőbb gondjaira. Olyan oktatásra van szüksége a jövő emberének, ami önállóan gondolkodni és a világot belső iránytűvel szemlélni tanít. Ehhez pedig olyan tanárra van szükség, akinek nyitott a lelke, nem hagyja kiveszni magából a gyermeki kíváncsiságot és maga is inkább kérdez, mert ő is meg akarja érteni ezt a világot, hisz tudja, hogy csak így beszélhet róla hitelesen.
A középszerűség pedig nem vezet igazi tudáshoz, nincs benne igazi hit, hogy a világ megismerhető. Ezért olyan fontos, hogy legyenek közöttünk kiemelkedő elmék, lámpásként járva előttünk. Mert aki előre néz, az láthatja, hogy bizony sötét árnyék vetül elénk, az egymást váltó és egymásra halmozódó válságok kibontakozó, új kultúrájának sötét árnyéka.
Szép kerek évfordulót megért jótékonysági báljaink célkitűzése hű maradt az eredeti szándékhoz, az ifjúság legjobb nevelését és boldogulását célzó programjaink pénzügyi keretét hivatott megteremteni. Ezek között fő helyen áll az Elitoktatási programunk, mely nem csak a diákok de a tanárok kiválóságára is hangsúlyt fektet – erről később Péter Péter háznagyunk beszél majd részletekbe menően – de érdemes szólni itt a “Biztos légy a szakmavásztásban” pályaorientációs programunkról és nem utolsó sorban a Youth Exchange cserediák programról is, melyek mind-mind a felnövekvő generáció képzését és szülőföldjükön való elboldogulását hívatott segíteni.
E terségben való megmaradásunkat és Székelyföld fejlődését nehéz elképzelni képzett és elkötelezett értelmiségiek nélkül. E bál célkitűzése ezt a célt segíti, ne feledjük!
VÁRDAY Zsolt
soros elnök 2022-2023
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik jelenlétükkel és hozzájárulásukkal eredményessé tették a legutóbbi, 2022-es jótékonysági bált.
A bál nettó jövedelméből a 2022-es évben támogatást nyújtottunk 22 diáknak és felkészítő tanáraiknak, akik továbbjutottak az országos- és Kárpát-medencei tantárgyversenyekre, valamint díjaztuk azokat, akik helyezést értek el ezeken a versenyeken.
|
Tanuló neve
|
Iskola
|
Verseny
|
Felkészítő tanár
|
|---|---|---|---|
|
Bencze Mátyás
|
IX-es tanuló Tamási Áron gimnázium
|
II. díj, Vermes Miklós Országos Fizika verseny
|
Székely Zoltán
|
|
Sándor Kincső
|
X-es tanuló Tamási Áron gimnázium
|
IV. díj, Vermes Miklós Országos Fizika verseny
|
Székely Zoltán
|
|
Benedek Adrienn
|
XII-es tanuló Tamási Áron gimnázium
|
dícséret, Apáczai Csere János Nemzetközi
Magyar nyelv, Irodalom és Kultúra Tantárgyverseny
|
Dáné Hedvig
|
|
Elekes Áron Kristóf
|
X-es tanuló Tamási Áron gimnázium
|
dícséret, Földrajz tantárgyverseny országos szakasz
|
Máthé Attila
|
Külön gratulálunk nekik és a felkészítő tanároknak!
A diákokok az elért eredményekért 15000 lej jutalomban részesültek,felkészítő tanáraikat 8600 lejjel díjaztuk, összesen 23600 lej értékben.
PÉTER Péter
háznagy
Ahhoz, hogy szárnyaink nőhessenek, gyökerekre is szükség van.
Ő sem volt ezzel másképp.
Korondon született 1957-ben. Ott ringott a bölcsője, gyermekkora egy részét is ott töltötte. Édesapja úriszabó volt, édesanyja üzleti elárusító. Tanulmányait szülőfalujában, majd Székelyudvarhelyen végezte.
Életét tartalommal töltötte fel, s az élet is tartalommal töltötte fel Őt.
Első munkahelye a Technoutilaj mezőgazdasági gépgyár, ahol a vállalat kulturális tevékenységéért felel, miközben oszlopos tagja volt a helyi népszínháznak.
Az ő idejében születik meg a Gábor Áron rádiósítási állomás, mely rendszeres napi műsorral működött a gyár keretén belül.
Az 1989-es változásokat követően egyik alapító tagja a székelyudvarhelyi RMDSZ-nek. Részt vett Nemzeti Megmentési Front város közéletét megszervező munkájában.
Alapítója a Székelyudvarhelyi Ifjak Szövetségének is. Kezdeményezője a Márton Áron téren lévő hármas kopjafa felállításának, ahol a március 15 -i ünnepségek is zajlanak.
Barátaival 1990-ben a helyi kábeltelevízió segítségével elindítja az első zártkörű élő műsorok közvetítését a városban. Ezzel megalapozzák a helyi televízió megalakulását.
Budapesten a Magyar Mozi és Videofilmgyár-nál szerkesztői tanfolyamot végez Buglya Sándor rendező osztályában.
1992 és 1996 között önkormányzati képviselő, ekkor a helyi önkormányzatban elsőként javasolja Orbán Balázs első köztéri szobrának felállítását, majd vállalja az adományok nagy részének összegyűjtését is.
Alapítója és munkatársa az UTV helyi televíziónak, majd évekig munkatársa az Ati Beta Televíziónak. Népszerű műsora a Jó reggelt Udvarhely! majd a telefonos kvízjátékok. Aktív tudósítója a Magyar Televízió Nagylátószög és Palackposta műsorainak.
Kilenc éven keresztül a Príma rádió szerkesztő-műsorvezetője, 3 évig a Kossuth Rádió Napközben című műsorának tudósítója.
Öt éven keresztül a marosvásárhelyi rádió tudósítója.
2008-tól a Polgári Élet/Székely Újság szerkesztője, munkatársa.
Számos képes és írott mű fűződik a nevéhez.
A birkózás helyi és regionális történetét göngyölíti fel több könyvében, majd megírja az udvarhelyi birkózás történetét. Zsebkönyvet jelentet meg az udvarhelyi jeles emberekről. Megírja a szép hagyománnyal rendelkező Udvarhelyszék és Csíkország önkéntes tűzoltóinak a történetét.
Eközben megjelenik helytörténeti témájú könyve, a Ránk hagyott örökség, melyet szétkapkodtak az olvasók. Az
2005-ös árvíz idején kifejtett munkájáért 2007-ben Hodgya falu tiszteletbeli polgárának választják.
2009-ben Bálint András-emlékdíjjal tüntetik ki.
Közösségi oldalán naponta jelentkezik írásaival, a helyi értékek megmentése érdekében rendszeresen közli a történelmi központ volt lakóival, embereivel, épületeivel kapcsolatos felfedezéseit.
A Városunk Székelyudvarhely és a Székely Távirati Iroda internetes portál szerkesztője.
Hat évig tevékenykedett a nyugdíjasok klubjánál mint kulturális irányító, ahol az épület pincéjében egy kis látványmúzeumot hozott létre.
Tovább is van, mondjam még? Nem mondom. Mert talán az eddigiekből is kiderült a lényeg: lokálpatrióta krónikás ő a javából. Lokálpatrióta, aki szereti Korondot, s még jobban Székelyudvarhelyt.
Kilenc éve együtt él a Parkinson-kórral. De teszi a dolgát. Mert tennie kell. Mert olyan Ő.
Lőrincz György írónk a következőket mondta évekkel ezelőtt a mai ünnepeltünkről: „Egy, a közösségéért élő, annak sorsát vállaló, a sorsán változtatni akaró ember. A változtatás során tévedhet is, viszont tény, a világot mindig is a cselekvő emberek vitték előre, akikben volt annyi erő, szándék és akarat, hogy kimozdították a tespedő tunyaságból, az önsorvasztó holtpontról az eseményeket.”
Ezeket olvasván-hallgatván mi csak bólogatni tudunk. És hisszük, hogy utat mutat még nagyon sok embernek, akik kedvelik a helyit és kedvelik a helyénvalót.
A székelyudvarhelyi Rotary Club a közjó szolgálatáért Rotary díjat idén Balázs Árpádnak ítélte oda. Fogadd szeretettel köszönetük és tiszteletük megnyilvánulásaként!
SZABÓ Attila
