XXI. Jótékonysági Bál

Az önállósodással egyidőben Tőkés Zsolt saját tanári kart alapított az iskolának. A pedagógusoknak igazi közösségé formálását különösen szükségesnek tartotta. Mindenkori álma, hogy az általa igazgatott iskola tanári kara családi és testvéri közösségként éljen, szolgáljon.

Tőkés Zsolt beindította a kollégium névadásának folyamatát, melynek eredményeként 2002. október 27-én az iskola felvette egykori igazgatójának, a XVIII. században élt lelkész-igazgatónak és püspökhelyettesnek, Baczkamadarasi Kis Gergelynek a nevét.

Az iskolai infrastruktúra kiépítése érdekében példaértékű Tőkés Zsolt fáradozása. Megszólította a helyi és külhoni támogatókat, pályázatokat írt és íratott. Iskolaépítő munkájának sommás megfogalmazását egyik elődje mondta el: „Zsolt, ha nem lettél volna, akkor téged ki kellett volna találni!” Munkájának eredményei láthatóak iskolán belül, mint pl. az újjá lett konviktuson, a felszerelt tantermeken, a működőképessé vált bentlakáson, a felújított tornatermeken, valamint az intézményen kívül a felújított iskolaépületeken, az impozánssá változtatott iskolaarculaton és az új épületen, amelynek befejezési munkálatai folyamatban vannak. Bátran mondhatjuk, hogy iskolaépítő és pedagógusi munkájával nemcsak életképessé tette az újraindított, több évszázados református iskolát, hanem megalapozta annak jövőjét is, és meghatározta Székelyudvarhely központjának kinézetét, valamint lelki-szellemi-hitbeli alakulását.

Nem hagyhatjuk szó nélkül Tőkés Zsoltnak a restitúcióban játszott hatalmas szerepét. A hagyományos erdélyi református iskolarendszert 1948-ban megszüntette az államosítás. Tőkés Zsolt oroszlánrészt vállalt magára az egykori Székelyudvarhelyi Református Kollégium javainak visszaigénylése érdekében folytatott küzdelemben. Kitartó és fáradhatatlan munkája, valamint az egyházkerülettel és állami intézményekkel folytatott egyeztetései eredményeként, 2004-ben megtörtént az iskola épületének és elkobzott tulajdonának visszaszolgáltatása.

Nemzeti és vallási megmaradás terén példamutató a szemlélete, amely a szórványban és tömbmagyarságban folyó projekteket nem tekinti ellentéteseknek, hanem mint egymást kiegészítő stratégiáknak, amelyek hozzájárulnak a tömbben és a szórványban élők nyelvének, kultúrájának és hitének megőrzéséhez. Nagyra értékeljük Tőkés Zsolt törekvését, hogy az elrománosodó vidékeken élő magyar ifjak megtartása érdekében otthonná teszi a székelyudvarhelyi iskolát. Diákokat fogad a szórványvidékről, külföldi támogatók és alapítványok által ösztöndíjakat biztosít a szórványdiákok és az anyagi gondokkal küzdő tanulók taníttatásához, így támogatja közvetetten az iskoláztatás terhét hordozó családokat. Vallja, hogy a szórványdiák megmaradásának áldott eszköze a tömbmagyar részeken működő iskola és társadalom.
Tőkés Zsolt kihívásnak tekintette, hogy munkája által a székelyudvarhelyi református kollégium újra Erdély versenyképes iskoláinak sorába emelkedjen. Az egyházi tanintézmény mai formája az ő kitartó iskolaszervező tevékenységének eredménye. Személye, élete és munkássága összeforrott az általa vezetett iskola létével. Ugyanazt teszi, amit nagy elődje, Gönczi Lajos: lát, felügyel, jelen van, előkészít, ellenőriz, életbe léptet, puszta jelenlétével fegyelmez, a kollégiumról gondolkodik, érette szenved, neki örvendezik, benne gyönyörködik, egyszóval benne, általa, érette él.
Számára az udvarhelyi ügy egyben erdélyi is. Gondolkodásában, cselekedeteiben hitvallássá alakul a reményiki könyörgés: ne hagyjátok a templomot, s az iskolát.